2007 február 22. | Szerző: |

 


Sivár magány húzza lelkem


 egyre – egyre lejjebb, mélyre


Fáj a semmi, reszket testem


 


…futnék újra ki, a fényre


 


Vágyom egy kis melegségre,


 


Ölelésre, kedvességre


 


Gyengéd szóra, boldogságra


 


Nem magányra, nem magányra


Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!