…. ezt a verset, és annyira tetszik (talán mert találó?), hogy megosztom a blogolvasóimmal, egyúttal emlékül raktározom itt magamnak:
Lehet, hogy olyan vagyok én,
Ki útjait egyedül járva él.
Ki csak a hajnallal ébred együtt minden reggel,
S a Holddal bújik ágyba este.
Aki csak a csillagokkal kacérkodhat,
S azok mindíg visszakacsintanak cinkosan
Olyan vagyok, lehetek,
Kit csak a szél ölelget
S a langyos nyári eső símogat.
Lehet, hogy nem hallgat meg más,
Csak a csöndes éj,
Hogy társamul csak a Világot választhatom én.